Kutatási irányok

A kutatásnak ez a része arra a felismerésre alapoz, hogy a kortárs román és magyar kulturális termékek gyakran ellenállnak a nyugati másság- illetve térfogalmaknak. A transzcendentális élmény és kulturális tér viszonyának feltárása érdekében elevenítjük fel Mircea Eliade szent és profán fogalmait az adott művek kontextusában. További célunk a nyugati tekintetet képviselő Drakula mítosz diszkurzusainak azonosítása, valamint Bahtyin kronotoposz fogalmának alkalmazása a rész- és összehasonlító elemzésekben. Legtöbb film és regény közös jellemzőjét képviselik az azonosíthatatlan, barátságtalan helyek, “helytelen helyek” és a Foucault által heterotópiáknak nevezett helyek, amelyek több társadalmi intézmény funkcióját is magukba foglalják, miközben azokkal metaforikus viszonyba is kerülnek. Ezek a helyek gyakran liminákként, helyek közötti helyekként jelennek meg, ahol az egzisztenciális és identitáskrízistől szenvedő szeszereplők megrekednek. E fogalmak alapján körvonalazható egy olyan vizuális térpoétika, amelynek a városélmény is meghatározó része. Hasonlóképpen, Marc Augé nem-helyek terminusa gyakran paradoxális megjelenítésre talál ezekben a filmekben, szemléltetve a szociális hatásait a globalizációnak, amely olyan helyeket, infrastruktúrát teremt, amelyek e országok lakói számára elérhetetlenek.

E részkutatás célja a kortárs magyar és román próza adott korpuszának áttekintése illetve az egyes művek részletes elemzése, különös tekintettel a.) a tér fogalmainak és a térhasználatnak tipikus előfordulásaira, b.) e fogalmak és kategóriák poetikai és narratív reprezentációjára, c.) a kulturális (etnikai, szexuális, szociális és vallási) másság térbeli alakzataira, d.) a figuráció és narráció hasonlóságaira és különbségeire és e.) az immigráns és/vagy kétnyelvű szerzők „vegyes” kulturális térképeire és képzeteire.

A filmek beszerzésén és (részben a havi szemináriumokon való) megtekintésén túl ez a kutatási irány a filmek kritikai és összehasonlitó elemzéseit foglalja magába, különös tekintettel a.) a téri fordulatnak a filmes tanulmányokra gyakorolt, a film időbeliségének elvét fölüliró hatására b.) a kelet-európai, valamint a román és magyar film helyére az aktuális, Hollywood, a világmozi és az európai film sokrétű kapcsolatára vonatkozó diszkurzusban, c.) a globalizáció és kulturális standardizáció hatására a régió vizuális sztereotípusaiban, d.) a térhasználat topológiájának meghatározására és elemzésére (pl. utazás, elvándorlás, visszatérés), e.) a terek és helyek poetikai és narratív reprezentációjára, kulturális jelentésük értelmezésére, és f.) a magyar és román filmek összehasonlítására, a különbségek azonosítása és (szociális, politikai, intézményes és kulturális szempontból való) szimptomatikus értelmezésére.

 Ez az irány a kutatást metateoretikus szintre helyezi, olyan témákra összpontosítva, mint a.) az intermedialitás, ahol az „inter” előtag a médimuok közti teret jelöli, ahol a poetikai alakzatok megszületnek (főként az irodalmi adaptációkra vonatkozik ez a terület) és b.) az alkotói folyamat mint interkulturális térhasználat (az emigráns írók és a nemzetközi koprodukciókban résztvevő rendezők, színészek stb. esete).