Átkelések. A romaképkészítés (an)archeológiája

Átkelések. A romaképkészítés (an)archeológiája

Kutatócsoportunk vendége Pócsik Andrea volt

ELTE, BTK, Múzeum krt. 4/A. 329. terem

2017. május 30.

A műhelybeszélgetés első felében Pócsik Andrea tartott vitaindító előadást. Ennek keretében először röviden beszélt arról, hogy miképpen került (több mint egy évtizeddel ezelőtt) kutatói érdeklődésének középpontjába a romák (mozgó)képi reprezentálásnak kérdésköre, majd pedig ismertette az Átkelések. A romaképkészítés (an)archeológiája című, megjelenés előtt álló könyvének első fejezetét, melyben kutatásainak elméleti keretét, módszertanát mutatja be. (A műhelybeszélgetés résztvevői előzetesen magkapták a vonatkozó fejezet kéziratát.) Andrea előadásában többek közt kitért a médiaantropológia és médiaarcheológia problémaköreire, jelezve, hogy kutatásai elsősorban az utóbbi területhez kapcsolódnak, valamint a kultúratudományi megközelítés fontossága mellett érvelt. Vitaindítójának és romakép-vizsgálatainak kulcsfogalma az átkelés (passing), mely fogalom elsősorban a kulturális váltást, átlépést jelenti egyik identitáskörből/szerepből a másikba és fordítva. Nyilván ennek az identifikációs átkelésnek különös jelentősége van a romareprezentációk vizsgálatakor, mind az alkotó (roma vagy nem roma), mind az ábrázolt (roma) alakok tekintetében. Nem véletlen tehát, hogy az előadást követő vita nagyrészt az átkelés fogalmát érintette. A diszkusszió során kiderült – vagy helyesebben: árnyaltabb kifejtést nyert –, hogy az átkelés több szinten és módon is érthető. Először is a rendező, a filmkészítő oldalán, amennyiben nem romaként készít roma filmeket valaki (azaz belép egy másik kultúrába, identifikációs közegbe stb.), a szereplők oldalán pedig csoportos vagy individuális átlépésről beszélhetünk. Az utóbbi példája lehet Gáspár Győző, aki roma származása ellenére úgy vált sztárrá, celebritássá, hogy közben a romaságát „levetette”, azaz átlépett egy másik én-szerepbe.

A vita során felmerült még, hogy miképpen kapcsolhatók a roma reprezentációk, valamint az átkelések vizsgálatának körébe Leni Riefenstahl munkái – mert a könyv vonatkozó és a műhelyben tárgyalt fejezete ezt a párhuzamot létrehozta. Andrea válaszában elmondta, hogy Riefenstahl két olyan filmjével foglalkozott, melyek roma szereplőket vittek színre, és ez volt a kapcsolat alapja.

A műhelybeszélgetés utolsó harmadában Pócsik Andrea a Brazilok című (M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor) 2017-es filmből mutatott be részleteket.

A részletek alapján vázolta röviden, milyen módon játszik a film a roma sztereotípiákkal, és hogyan mozdítja el/ki a sztereotípiákat azáltal, hogy a nem-roma faluközösség korrupt voltával ütközeti.

 

Hozzászólások lezárva