Férfikutatás, maszkulin habitusok, demaszkulinizáció
Kutatócsoportunk vendége volt Hadas Miklós
ELTE, BTK, 2017. február 17.
Kutatócsoportunk legutóbbi találkozóján Hadas Miklóst, a magyar férfikutatás jeles képviselőjét látta vendégül. Hadas az utóbbi időszakban többek között az európai történelem elmúlt ezer évében megfigyelhető maszkulin habitusok változásait, e változások okait kutatta. A megbeszélés tárgyát képező szövegek (két megjelent és egy megjelenés előtt álló tanulmány) is ehhez a vizsgálódáshoz kapcsolódtak.
A demaszkulinizáció folyamata – Adalékok az európai dzsender rend hosszú távú átalakulásának vizsgálatához (Educatio 2016/4., 527–537. http://epa.oszk.hu/01500/01551/00098/pdf/EPA01551_educatio_2016_4_527-537.pdf ) című írás „ezer éves távlatban vizsgálja […] a férfiak és a nők közötti viszonylatrendszer átalakulását Európában, külön hangsúlyt fordítva az „1960-as évektől napjainkig terjedő periódus Magyarországára”. A vulkán megszelídítése – Adalékok a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálatához (Erdélyi Társadalom 2016/1., 217–237. http://www.erdelyitarsadalom.ro/files/et28/et-bbu-28-10.pdf ) és a megjelenés előtt álló Hegemón és ellenhegemón férfibeállítódások a középkorban: a laikus és a klerikus című tanulmány a vizsgált ezer évnek a másik végét, a kezdeteket ragadják meg, a lovagok és rablólovagok, a szerzetesek és papok életvitelében és ennek az életvitelnek a megítélésében beálló változásokra fókuszálnak..
A beszélgetés során érintett témák és eltérő nézőpontok a következő problémafelvetések köré csoportosultak:
1, Hadas középkorra koncentráló írásainak egyik alapfeltevése, hogy a lovagi – azaz hegemón – férfibeállítódásnak meghatározó eleme a kegyetlenkedés, az erőszak élvezete. Írásaiban éppen azt mutatja meg, hogy ez a habitus a klerikus – ellenhegemón – férfibeállítódás hatására hogyan alakul át, hogyan korlátozódik az évszázadok során. Ugyanakkor a beszélgetés alatt többször felmerült (és végül eldöntetlen maradt) az a kérdés, hogy a kegyetlenségre való hajlam egy adott kor (kulturális, szociális stb.) normáinak a függvénye, vagy a férfi természet elidegeníthetetlen része, vagyis a mindenkori maszkulin identitás részét képezi, amelyet legfeljebb csak szabályozni, „elfojtani” lehet. Miközben Hadas éppen azokat a környezeti tényezőket ragadja meg, melyek átalakítják ezt a beállítódást, bizonyos kijelentéseiből mégis arra következtethetünk, hogy az előbbi elképzelés sem idegen tőle: a huszadik századi történelem legkegyetlenebb periódusait (a világháborúkat, a holokausztot, a század második felének vérengzéseit) éppen arra hozta példának, hogy ezekben a pillanatokban mutatkozik meg a legvilágosabban a maszkulin beállítódáshoz szervesen hozzátartozó kegyetlenkedés – mihelyst a körülmények lehetővé teszik ennek kiélését, az rögtön meg is történik.
2, Ráadásul ez a kérdés újabb kérdéseket vet fel: vajon a kegyetlenkedés mennyire férfispecifikus jelenség; hogyan viszonyulnak az európai történelem során a nők az erőszakhoz? Amikor Hadas az archaikus libido dominandiról gondolkodva Norbert Elias A civilizáció folyamata című könyvéből idéz egy epizódot, melyben egy lovag és felesége a legválogatottabb kegyetlenkedéseket hajtják végre (karok csonkítása, szemek kinyomása, mellek levágása, körmök kitépése), mit gondoljunk a női aktív jelenlétről mindebben? Egyfajta maszkulinizációt lássunk benne? Vagy az erőszakban való gyönyörködés nemcsak a férfi, hanem a nő sajátja is?
3, A középkori beállítódásokat tárgyalva Kalmár György kínálta a következő érdekes nézőpontot a „láthatatlan maszkulin habitus” fogalmával. Ha rákérdezünk, hogy mire is vonatkozik a „láthatatlan” jelző, észrevehetjük, hogy ez a felvetés kétfelé mutat. Egyrészt beszélhetünk olyan maszkulin habitusokról, melyek egy-egy adott korban nem kaptak nyilvánosságot, esetleg rejtve működtek. De talán adekvátabb értelmezést kapunk, ha a fogalmat a saját nézőpontunkra vonatkoztatjuk: a régebbi korok mely maszkulin diszpozíciói maradnak láthatatlanok számunkra? E két perspektíva több esetben össze is érhet, de ez nem törvényszerű: példának okáért a paraszti habitus feltehetően nem volt láthatatlan a középkorban, számunkra mégis a múlt ködébe vész, az erről értekező források elenyésző száma miatt csak nagyon vázlatosan alkothatunk képet róla. Ez a felvetés tehát megint csak újabb perspektívákat nyit meg, ráirányítva arra a fontos tényezőre a figyelmet, hogy egy adott kor maszkulin beállítódásairól alkotott képünket nagyban meghatározhatja, hogy a korban ki(k)é volt a lejegyzés hatalma, ki(k)nek a szemén keresztül vizsgáljuk a különböző habitusokat.
4, A beszélgetés utolsó szakaszában a férfikutatásnak a filmtudományban betöltött helye került középpontba, különös tekintettel az elmúlt húsz év román alkotásaira. A vita során egy érdekes párhuzam körvonalai rajzolódtak ki: azokban a román filmekben, melyek az 1989-es fordulópontot követő mindennapokról tudósítanak, a férfiak pozíciója látványosan meginog, a nyilvános színtereken éppúgy, mint a privát viszonyokban. Ennek legélesebb példája a Mindenki a mennybe megy (Toată lumea din familia noastră, Radu Jude, 2012), de Radu Muntean Ünnepek után (Marţi, după Crăciun, 2010) című filmjét éppúgy említhetnénk, mint Cristian Mungiu 2016-os Érettségijét (Bacalaureat).
A filmes szempontok szerves folytatásaként a találkozó délutáni részében egy közös filmvetítésre került sor: Ruxandra Zenide 2005-ös Ryna című filmjét néztük meg.
A vetítés után éles vita alakult ki arról, hogy ez a film vajon kiszolgálja-e a román újhullámban egyre bejáratottabbá váló kliséket, vajon sztereotipikusan, önkolonializáló módon mutatja-e be a Duna-delta közösségének szereplőit és életvitelüket, vagy épp ellenkezőleg, pont arra hívja fel a figyelmet, hogy ha ezek felől az előítéletek, kódok felől közelítünk hozzá, akkor szem elől tévesztjük finom utalásait, a karakterek összetettségét, a műfajra tett reflexióit. Az biztos, hogy a Ryna körül kialakuló parázs vita is jól jelzi, a film mennyire vékony határvonalon egyensúlyoz; de az is bizonyos, hogy az élénk eszmecsere a bizonyíték rá: Zenide munkája mindenképpen igényt tarthat érdeklődésünkre.