Beszámoló a Cinema and Visual Culture in Post-Communist Europe: From Crisis to Euphoria and Back Again című konferenciáról
Hely és időpont: Kolozsvár, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, 2016. május 27–28.
A konferencia programjának letöltése
Migráns történetek
A konferencia egyik plenáris előadását Constantin Pârvulescu, a spanyol University of Navarra professzora tartotta. A Visions of Europe in Early Post-Socialist Film című előadásnak fókuszában a kelet-európai rendszerváltást követő nyugati irányú határátlépéseket ábrázoló (elsősorban) román filmek álltak. Pârvulescu érvelésében meggyőzően mutatott rá arra, hogy a 90-es években bemutatott népszerű mozgóképi alkotások részben sikeres nyugati letelepedési, munkavállalási kísérleteket visznek színre, azaz nem a kitelepülési kudarc drámáját, hanem a nyugat-európai identitáshoz történő lehetséges „igazodást” ábrázolják, amelynek a folyamatát a professzor az európaizálódás (Europeanization) terminussal jelöli. Előadásában arra is rámutatott Pârvulescu, hogy a vizsgált filmek tanúsága szerint – s ennek érthető és belátható társadalmi okai vannak – a nők és a kétkezi munkások könnyebben alkalmazkodtak a nyugati társadalom elvárásaihoz, szabályrendszereihez, mint az értelmiségi foglalkozásokat űző, férfi honfitársaik. A professzor az Asphalt Tango (1996) című film részletes elemzésével meggyőzően igazolta például azon állítását, miszerint az európai országhatárok sokkal inkább a kulturális transzfer, mintsem az átjárhatatlanság és éles elhatárolás helyei és jelölői a 90-es évek Európájában.
Ewa Mazierska, a Univeristy of Central Lancashire professzora, a konferencia másik plenáris előadója az Eastern European Cinema and (Post) Colonialism című prezentációjában a kelet- európai posztkolonializáció különböző filmes megjelenéseiről beszélt a berlini fal leomlása után. A posztkolonializáció egyik típusa, mely a nem oly rég véget ért szovjet megszálláshoz kapcsolódik, az úgynevezett örökségfilmekben vagy történelmi alkotásokban, másik típusa pedig a rendszerváltások utáni, nyugat-európai tapasztalatokhoz kötődő filmekben figyelhető meg. Az előbbiek alapsajátossága, hogy bemutatják, a szovjet megszállás nem járt együtt kulturális „megszállással”, kulturális leigázással, míg a második típus jóval sokszínűbb, sokrétűbb művészi megoldásokban fogalmazódott meg. A nyugat-európai „kolonializáció” egyik iránya többek közt a nyugati cégek megjelenése és piacszerzése Kelet-Európában, a másik (kevésbé feltűnő) megjelenési formája pedig az „önkolonializáció”, mely egyfelől a Nyugat-csodálatban, másfelől pedig Kelet-Európa nyugati tekinteten keresztüli ábrázolásában ölt testet.
A kelet-nyugati migráció kérdéséhez kapcsolódtam magam is a Go West – Travels from East to West in Hungarian Movies after the Communist Era című előadásommal, melyben arra kíséreltem meg rávilágítani, hogy a 90-es és 2000-es években bemutatott magyar filmek tanúsága szerint a rendszerváltást követően a nyugati utazások elsősorban azzal szembesítették a keleti hősöket, hogy a rendszerváltás előtt elképzelt és a valóságban megtapasztalt nyugati világ alapvető össze nem illésben áll egymással. A filmes példáimmal azt igyekeztem bizonyítani, hogy a tényleges vasfüggöny lehullása után a keleti emberek mentális struktúráiban meghatározó módon tovább élt/él Európa nyugati és keleti felének éles elhatárolása, azaz egy imaginárius vasfüggöny. A filmpéldák elemzésével röviden arra is megkíséreltem választ adni, hogy milyen gazdasági és társadalmi okok állhatnak a mentális Kelet-Nyugat limes makacs eltörölhetetlensége mögött.
A migráns kérdés filmes reprezentációját vizsgálta még előadásában Christina Stojanova is, valamint nagyon izgalmas módon, kortárs dokumentumfilmek segítségével mutatta be Cristina Şandru a román munkavállalók (migránsok) negatív angliai megítélését a Watching the New ’Subaltern’ in Britain: the East-Central European Migrant and Its Filmic Avatars című előadásában.
A múlt emlékezete
A múlt filmes reprezentációjának, konstrukciójának témája több előadásban is megjelent.
Elżbieta Durys Reception of Polish Cinema of National Remembrance: The Case of Aftermath című prezentációjában először azt vázolta, hogy miképpen konstruálják újra a kortárs lengyel örökségfilmek a múltat a jelen politikai horizontjából, valamint hogy ezek a mozgóképi alkotások hogyan járulnak hozzá a nemzeti öntudat, a lengyel önmitizálás és „áldozatszerep” kialakításához. Előadásának második felében Durys egy olyan filmpéldát mutatott be, mely elüt az önmitizálás fősodrától, és a második világháború idején jelen lévő antiszemitizmus problémájára irányítja a figyelmet. Władysław Pasikowski Aftermath (2012) című alkotása, mely a szóban forgó problémát színre viszi, nagy vitát váltott ki a korabeli értelmezők körében, s ennek az élénk vitának a következményeit, (esztétikai, politikai stb.) erővonalait nagyon szemléletesen mutatta be Durys az előadásban.
Pieldner Judit Cultural Memory, Intermediality and Transculturality in Radu Jude’s Aferim! című előadásnak fókuszában a 2015-ös Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezői díjas Aferim! című román filmje állt. Pieldner nagyon meggyőzően és szemléletesen mutatta be, hogy a szóban forgó alkotás miképpen lép intertextuális/intermediális viszonyba részben a western műfajával, részben azokkal a román filmes (és irodalmi) hagyományokkal, melyek többek között a mitikus nemzeti öntudat kialakításához nagyban hozzájárultak. A prezentáció legfontosabb célja ugyanakkor az volt, hogy bemutassa, ezek a hagyományok nemcsak „szimplán” megidéződnek az Aferim!-ben, hanem (ironikus) revízión, továbbgondoláson, kiforgatáson esnek át. Ennek eredményeképpen – mutatott rá Pieldner nagyon találóan – az Aferim! egy 19. század eleji történet ábrázolásával képes a jelenkori román társadalom problémáinak a történelmi eredőjére, „forrására” rámutatni.
Corina Ilea az Imagined Memories: An Unaccomplished History című előadásában elsősorban a traumatikus, kollektív múlthoz fűződő viszonyt vizsgálta mindenekelőtt a fényképek és a mozgóképi alkotások vonatkozásában. Prezentációjának középpontjában egy román művész (Irina Botea) Auditions for a Revolution (2006) című alkotása állt, mely a román forradalom dokumentumfilmjeinek „újrajátszását” hajtatja végre (amerikai) amatőr színészek segítségével. Az újrajátszás, mely egymás mellé állítja a dokumentumfilm képeit a fiktív, eljátszott forradalom képeivel, Ilea szerint izgalmas módon mutat rá arra, hogy a múlt – akármilyen dokumentum értékű mozgóképen jelenjen is meg – mindig a jelen társadalmából konstruálódik és értelmeződik, mindamellett, hogy a korabeli médiareprezentáció is már egyfajta konstruált változata volt a korabeli, történelmi eseményeknek.
Román film a forradalom után
Daniel Iftene a Ghosts of the Future. Suspicion, anxiety and dread in Romanian cinema of the ’90s című előadása azt vizsgálta, hogy a Ceauşescu-rendszer bukását követő rövid eufória után milyen új jövő-félelmek jelentek meg a 90-es évek román filmjeiben. Kezdetben a posztkommunista reflexek, a régi rendszer híveinek befolyása, „továbbélése” volt az egyik meghatározó félelemfaktor, majd pedig a pártállam helyét betöltő maffia-szervezet és a fogyasztói társadalom uniformizáló hatásai váltak a legfőbb félelemforrássá a román mozgóképekben. Ehhez társultak még – Iftene szerint – olyan minor aggodalmak, mint például a férfi és szülőszerepek megélése a forradalom után kialakult új társadalmi helyzetben.
Liviu Lutas Minimalism in Romanian New Wave Cinema: The Example of Cristi Puiu című előadásában az új román film minimalista stílusjegyeit elemezte izgalmas és tanulságos módon, összehasonlítva azokat a dán Dogma-filmek formanyelvi sajátosságaival. Lutas előadásában – különös hangsúlyt helyezve Cristi Puiu munkáira – azt vizsgálta, hogy a minimalista stílus választásának milyen következményei vannak/lehetnek a narráció, képkezelés stb. vonatkozásában. Részben ide kapcsolható Alex Cistelecan előadása, mely Călin Peter Netzer Child’s Pose (Anyai szív) című alkotását vizsgálta abból a szempontból, hogy milyen realista eljárások figyelhetők meg formanyelvében, és egyáltalán – az általánosítás magasabb szintjén – az új román filmben.
A fentieken kívül érdekes előadásokat hallhattunk még filmfesztiválok szervező és válogatási elveiről Virginás Péter és Irina Trocan prezentációjában, a balkán moziról Misha Nedeljkovich, a női szerepekről, mobilitási lehetőségeiről a magyar-román- német koprodukciókban Virginás Andrea, valamint a román és magyar művészeti szcéna különbségeiről, azonosságairól Mara Raţiu prezentációjában.
Sághy Miklós